...Üdv...

2005. 01. 29.

Kamasz vagyok, azt gondolok, amit akarok, azzal barátkozom, akivel akarok. Mégis szeretek magányos lenni, ülni egy kis szoba kis sarkában, és azon gondolkodni, hogy vajon mi lesz velem 3 év múlva. De minek is? Lehet, hogy nem lesz 3 év múlva... Pesszimista vagyok. Ez biztos, nem is próbálok változtatni rajta! Ez így van jól, ez az élet rendje! A kamaszok nagytöbbsége megpróbál úgy viselkedni, mint egy felnőtt, ez természetes, én is ilyen vagyok. Szeretem a fiúk társaságát, néha megértőbbek, mit egy barátnő, és nem olyan pletykások. Jó fejek, és kész! Annyi szeretnivaló van bennük, még akkor is, ha nem járok velük, a járás is egy külön dolog, ahhoz nem elég az, hogy valaki tetszik, szerelem kell, legalábbis jó ha van. Nekem a barátok nem egyszerű emberek, akik csak úgy vannak, de semmit nem csinálunk, a barátaim fontosak nekem, lehet velük beszélgetni, sok a közös témánk, és mindenben támogatjuk egymást, ilyen egy igazi jó barát! És meg is kell becsülni! Egy lány lehet ugyanolyan jó barát, mint egy fiú! Gondolom én! Egy kamasz lány